Út a fellegekig
Szivárvány
Hol a szivárvány ível át szépen,
Fent az égen, madarak körében,
Ott, hol a csillagok éjjel felkelnek,
S az évek során útra kelnek.
Ott, hol a napsugár közelebb ölel,
Hová téged szelek szárnya kísér el,
A felhők vannak itt, akik néha sírnak,
S ha nincs is okuk rá, akkor is rínak.
Őket a szél kíséri útjukon,
Nem tartja őket vissza semmi, szállhatnak szabadon.
De a szomorúságukat elűzi valami,
A szivárvány, ki mindig megfogja őket vigasztalni.
2011.
Hozzászólások