Dallam

Dallam

Felcsendül egy ismerős dallam,
Átzeng rajtam minden akkordja,
Körbeölel, nem ereszt el,
Nem vár válaszomra.
Mint egy rég elveszett emlék,
Ugyan már! Ellene mit tehetnék?
A hangok rám simítják fátyolos gondolatait,
Átterelnek más világba, mely a valóstól eltaszít.
Mintha a pillanat egyetlen ritmusra elveszne,
És átrezeg a jelen egy másik hangszerre.
Rám kényszerítve melankónikus hangulatát,
Hogy minden egyetlen ütemre váltson át.
Hirtelen elhal a dal. Visszalök a valóságba,
S a melódia fojtogató ürességet hagy hátra.


Megosztom:Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on TwitterPin on PinterestShare on LinkedInShare on TumblrDigg thisShare on Reddit