A tél szépsége

A tél szépsége

A tél szépsége

A tél csodaszép,
Mondok róla egy mesét.
Ahogy a hópelyhek a fagyos szélben táncikálnak,
Ment ezernyi tündér, ide-oda szállnak.

A fákról, a fagyos jégcsapok,
Akár a gyémánt, mely minden szívdobbanásra felragyog.
Didereg a világ, mikor kimegyünk a tél országába,
Hógolyózunk, hóembert építünk, ez a jó móka márra.

A tó fényes tükörré fagy,
Gyönyörű a tél, egy hideg nap.
Zúzmara, dér a növények levelein,
Ilyenkor kimenni szebb, mint sétálni a világ legszebb helyein.

A habfelhők gyémántkristályokat szórnak az égre,
A fák egy helyben állnak jéggé dermedve.
A jégvirágok az ablakra fagyva,
Ezüstösen tündökölnek, ha a napnak átöleli karja.

2011.


Megosztom:Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on TwitterPin on PinterestShare on LinkedInShare on TumblrDigg thisShare on Reddit